A Zsoltárok könyve
57. zsoltár
Bizalom Istenben
1. vers
A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
→
1Sám 22,1;
1Sám 24,4
2. vers
Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
3. vers
A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
4. vers
Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
5. vers
Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
6. vers
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
7. vers
Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
8. vers
Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
→
Zsolt 108,2
9. vers
Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
10. vers
Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
12. vers
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Könyvek
