A Zsoltárok könyve
147. zsoltár
Isten a világnak és Izráelnek Ura
1. vers
Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
2. vers
Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
5. vers
Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan.
6. vers
Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
7. vers
Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
8. vers
Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
→
ApCsel 14,17
10. vers
Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
11. vers
Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
12. vers
Jeruzsálem, dicsőítsd az Urat, Sion, dicsérd Istenedet!
13. vers
Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
14. vers
Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
16. vers
Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
17. vers
Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
18. vers
De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
20. vers
Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!
Könyvek
