A Zsoltárok könyve

109. zsoltár


Fejezetek:


Panasz rosszakarók miatt


1. vers

A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!


2. vers

Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.


3. vers

Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.


4. vers

Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.

Zsolt 35,12


5. vers

Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.


6. vers

Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!


7. vers

A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!


8. vers

Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!

ApCsel 1,20


9. vers

Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!


10. vers

Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!


11. vers

Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!


12. vers

Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!


13. vers

Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!


14. vers

Még ősei bűnére is emlékezzék az Úr, anyjának vétkét se felejtse el!


15. vers

Legyenek ezek mindig az Úr előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!


16. vers

Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem az elesett és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.


17. vers

Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!


18. vers

Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!


19. vers

Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!


20. vers

Ezzel büntesse meg vádlóimat az Úr, akik rosszat mondanak rólam!


21. vers

De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!


22. vers

Mert én elesett és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.


23. vers

Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.


24. vers

Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.


25. vers

Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.

Zsolt 22,8


26. vers

Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!


27. vers

Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, Uram!


28. vers

Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.


29. vers

Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!


30. vers

Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt,


31. vers

mert pártját fogja a szegénynek, megszabadítja a halálos ítélettől.

Zsolt 16,8

Fejezetek:


Könyvek