A Zsoltárok könyve
107. zsoltár
Hálaadó ének nagy ünnepen
1. vers
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
3. vers
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.
4. vers
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
5. vers
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
6. vers
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből.
7. vers
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
8. vers
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
9. vers
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
10. vers
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
11. vers
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
12. vers
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
13. vers
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.
14. vers
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
15. vers
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
16. vers
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
17. vers
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
18. vers
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
19. vers
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.
20. vers
Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket.
→
Zak 9,11
21. vers
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
22. vers
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
23. vers
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
24. vers
Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
25. vers
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
26. vers
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben.
27. vers
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
28. vers
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből.
29. vers
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
30. vers
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
31. vers
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért!
32. vers
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
33. vers
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
34. vers
a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
36. vers
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
37. vers
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
38. vers
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
39. vers
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és a gond miatt,
40. vers
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
→
Jób 12,21
41. vers
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
42. vers
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
→
Jób 5,16
43. vers
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!
Könyvek
