A Zsoltárok könyve
102. zsoltár
Imádság nyomorúság idején
1. vers
Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.
2. vers
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
3. vers
Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
4. vers
Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
5. vers
Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
7. vers
A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8. vers
Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
9. vers
Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
10. vers
Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
11. vers
háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.
12. vers
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
→
Ézs 40,6
13. vers
De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
15. vers
Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
16. vers
Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
→
Mal 1,11
18. vers
Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
19. vers
Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.
20. vers
Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
22. vers
Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
24. vers
Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
25. vers
De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
→
Zsolt 55,24
27. vers
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
28. vers
de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
29. vers
Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
Könyvek
