chapter 9
A tizenkettedik hónap, azaz adár hónap tizenharmadik napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát, azon a napon, amelyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmukba kerítik őket, ellenkezőleg fordult a dolog, mert maguk a zsidók kerítették hatalmukba azokat, akik őket gyűlölték.
Egybegyűltek városaikban a zsidók Ahasvérós király minden tartományában, hogy kezet emeljenek azokra, akik vesztüket keresték, és senki sem állhatott meg előttük, mert félelem szállta meg a népeket miattuk.
A tartományok minden fejedelme, a kormányzók, a helytartók és a király hivatalnokai mind magasztalták a zsidókat, mert elfogta őket a Mordokajtól való rettegés.
Mert nagy ember volt Mordokaj a király palotájában, és híre eljutott minden tartományba; és ez a férfi, Mordokaj egyre emelkedett, és naggyá lett.
A zsidók pedig leverték minden ellenségüket, fegyverrel ölték meg és irtották azokat, és úgy tettek gyűlölőikkel, ahogy akartak.
Súsán városában is öldököltek, és kiirtottak a zsidók ötszáz férfit.
Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát,
Pórátát, Adajlát és Aridátát,
Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát,
Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének a tíz fiát is megölték; de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.
Még azon a napon jelentették a királynak a Súsán városában megölt emberek számát.
Ekkor azt mondta a király Eszter királynénak: Súsán városában a zsidók megöltek és kiirtottak ötszáz férfit, köztük Hámán tíz fiát. A király többi tartományában mit tehettek? Mi a kívánságod? Megkapod! És amit még kérsz, meglesz.
Eszter azt mondta: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, akik Súsánban laknak, hogy a mai parancs szerint tegyenek, és Hámán tíz fiát fölakaszthassák a fára.
A király megparancsolta, hogy úgy tegyenek. Kiadták tehát a parancsot Súsánban, és Hámán tíz fiát fölakasztották.
A Súsánban lakó zsidók pedig összegyűltek adár havának tizennegyedik napján is, és megöltek Súsánban háromszáz férfit, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.
Más zsidók is, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek, és fölkeltek életük védelmében, és nyugtuk lett ellenségeiktől. Hetvenötezer embert öltek meg gyűlölőik közül, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.
Ez adár hónap tizenharmadik napján történt, majd a tizennegyedik napon megnyugodtak, és azt a vigadozás és az öröm napjává tették.
Azok a zsidók azonban, akik Súsánban voltak, a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján nyugodtak meg, és azt tették a vigasság és az öröm napjává.
A vidéki zsidók, akik kerítetlen falvakban laktak, adár hónap tizennegyedik napját tették az öröm és a vigasság napjává és ünnepévé, amelyen ajándékokat küldenek egymásnak.
Mordokaj megírta mindezeket a dolgokat, és leveleket küldött Ahasvérós király minden tartományába, minden közel és távol lakó zsidóhoz.
Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az adár hónapnak tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre,
mert ezek olyan napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és olyan hónap ez, amelyben keserűségük örömre és sírásuk ünnepre fordult. Tegyék azokat a vigasság és az öröm napjává, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek.
A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, amint Mordokaj megírta nekik.
Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, minden zsidó ellensége el akarta veszíteni a zsidókat, és púrt, azaz sorsot vetett, hogy megfélemlítse és megsemmisítse őket.
Mikor azonban ez a király tudomására jutott, levélben parancsolta meg, hogy gonosz szándéka, amelyet a zsidók ellen tervelt ki, az ő fejére forduljon vissza. Ezért őt és fiait fölakasztották a fára.
Ezért nevezték el e napokat púrimnak a púr szóról. És ennek a levélnek a szavai alapján és annak alapján, amit láttak, és ami érte őket,
elhatározták, és szokássá tették a zsidók magukra, utódaikra és mindazokra vonatkozóan, akik hozzájuk csatlakoznak, hogy örökké megtartják ezt a két napot, minden esztendőben a kijelölt időben, úgy, ahogy leírták.
És e napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre, családról családra, tartományról tartományra és városról városra. És a púrim napjainak ünneplése nem szűnik meg a zsidók között, és emléke nem vész ki utódaik körében.
Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Mordokaj nyomatékosan megírta, hogy a púrim ünnepéről szóló e második levelet is juttassák érvényre.
Levelet küldött minden zsidónak Ahasvérós országának százhuszonhét tartományába, békességet és épséget kívánva,
hogy tartsák meg a púrim napjait a meghatározott időben, ahogy meghagyta nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogy elrendelték magukra és utódaikra vonatkozóan a böjtölés és a jajkiáltás dolgát.
Eszter parancsa szabta meg a púrim előírásait, és azokat könyvbe foglalták.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly