Mózes harmadik könyve

chapter 25


Chapters:


verse #1

Azután így szólt az Úr Mózeshez a Sínai-hegyen:


verse #2

Mondd meg ezt Izráel fiainak: Mikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek az Úr nyugalomnapja szerint.


verse #3

Hat esztendőn át vesd be szántóföldedet, és hat esztendőn át metsszed szőlődet, és takarítsd be termését.


verse #4

A hetedik esztendőben pedig szombati nyugalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja szerint. Szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne metszd.


verse #5

Ami tarló földeden magától kihajt, ne arasd le, és ami metszetlen szőlődön terem, ne szedd le, mert a nyugalom esztendeje lesz az a földnek.


verse #6

De amit a föld az ő szombatján terem, táplálékul lesz nektek: neked, szolgádnak, szolgálólányodnak, béresednek és zsellérednek, akik nálad tartózkodnak.


verse #7

Jószágaidnak és a vadaknak is, amelyek földeden vannak, táplálékul lesz annak minden termése.


verse #8

Számlálj azután hét szombatesztendőt, azaz hétszer hét esztendőt, úgy, hogy a hét szombatesztendőnek az ideje negyvenkilenc év legyen.


verse #9

Akkor fúvasd meg a riadókürtöt a hetedik hónapban. A hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt az egész országban.


verse #10

Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadulást az ország minden lakójának. Jubileumi év legyen ez nektek, és kapja vissza mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki a maga nemzetségéhez.


verse #11

Jubileumi év ez, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és le se arassátok, ami magától kihajtott a földön, és a metszetlen szőlőt se szüreteljétek le;


verse #12

mert jubileumi év ez, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.


verse #13

Az örömünneplésnek ebben az esztendejében mindenki jusson hozzá újból a birtokához.


verse #14

Ha pedig elad valami eladnivalót felebarátjának, vagy vásárol valamit a felebarátjától, ne csalja meg egyik a másikat.


verse #15

A jubileumi évet követő esztendők száma szerint vásárolj felebarátodtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked.


verse #16

Az évek nagyobb számához képest nagyobb árat adj azért, amit veszel, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árat adj azért, amit veszel, mert a termést az évek száma szerint adja el neked.


verse #17

Ne csapjátok be egymást, hanem féld Istenedet. Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.


verse #18

Ha teljesítitek rendelkezéseimet, megtartjátok végzéseimet és teljesítitek, biztonságban lakhattok azon a földön.


verse #19

És megtermi a föld a gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és biztonságban lakhassatok rajta.


verse #20

Ha pedig ezt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket nem takarítjuk be:


verse #21

rátok árasztom majd áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.


verse #22

És mikor a nyolcadik esztendőre vettek, akkor is a régi termésből esztek, egészen a kilencedik esztendeig. Mindaddig régi gabonát esztek, míg ennek termése be nem érik.


verse #23

A földet pedig senki se adja el végleg, mert enyém a föld. Csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.


verse #24

Azért birtokotok egész területén engedjétek meg, hogy a föld visszaváltható legyen.


verse #25

Ha felebarátod elszegényedik, és elad valamit a birtokából, akkor álljon elő a rokona, aki közel van hozzá, és váltsa meg magának, amit eladott az atyjafia.


verse #26

Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elég annak visszavásárlásához,


verse #27

számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és újra legyen övé a birtoka.


verse #28

Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatérítse neki, akkor maradjon az eladott birtoka annál, aki megvette, egészen a jubileum évéig. A jubileum évében azonban szabaduljon föl, és legyen újra övé a birtoka.


verse #29

Ha valaki lakóházat ad el egy fallal kerített városban, kiválthatja azt az eladás esztendejének elteltéig. Egy évig kiválthatja.


verse #30

Ha pedig nem váltják vissza annak az esztendőnek teljes elteltéig, akkor a fallal kerített városban levő ház örökre azé és annak leszármazottaié marad, aki megvette. Nem szabadul föl a jubileum évében.


verse #31

Az olyan falvak házait pedig, amelyek nincsenek körülkerítve, a mezei földekhez számítsátok. Legyenek visszaválthatók, és a jubileum évében szabaduljanak föl.


verse #32

Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban levő városok házai általuk mindenkor kiválthatók legyenek.


verse #33

De amit nem vált is ki valaki a léviták közül, szabaduljon föl a jubileum évében: az eladott ház a birtokukban levő városokban. Mert a léviták városainak házai a tulajdon birtokuk Izráel fiai között.


verse #34

De a városaikhoz tartozó szántóföldeket nem adhatják el, mert örökös birtokuk az.


verse #35

Ha felebarátod elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.


verse #36

Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem féld Istenedet, hogy megélhessen melletted atyádfia.


verse #37

A pénzedet ne add neki kamatra, és eleséget se adj neki uzsorára.


verse #38

Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.


verse #39

Ha pedig atyádfia elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne tartsd úgy, mint rabszolgát.


verse #40

Mint béres, mint zsellér legyen nálad. A jubileum évéig szolgáljon nálad.


verse #41

Azután menjen el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza a nemzetségéhez, és térjen vissza atyái örökségébe.


verse #42

Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Nem adhatók el mint rabszolgák.


verse #43

Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem féld Istenedet.


verse #44

Valamennyi szolgád és szolgálóleányod a körülöttetek levő népek közül való legyen. Közülük vásárolj szolgát és szolgálóleányt.


verse #45

A zsellérek gyermekei közül is, akik nálatok tartózkodnak, szintúgy vásárolhattok, valamint azoknak a nemzetségéből, akik veletek vannak, akik a földeteken születtek, és legyenek ők a ti tulajdonotok.


verse #46

Örökségül hagyhatjátok magatok után fiaitoknak, hogy örököljék őket, örökké dolgoztathattok velük. De atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikon ne uralkodjék kegyetlenül.


verse #47

Ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek, zsellérnek vagy egy jövevény nemzetségéből származónak,


verse #48

mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen. Atyjafiai közül bárki megválthassa őt.


verse #49

Vagy nagybátyja vagy nagybátyjának fia váltsa meg vagy az ő nemzetségéből való vérrokona, vagy ha módja van rá, maga váltsa meg magát.


verse #50

Számoljon el azzal, aki megvette őt, attól az esztendőtől kezdve, amelyen eladta magát neki, a jubileum esztendejéig; és az eladásának az ára az esztendők száma szerint legyen, mintha napszámosként lenne nála.


verse #51

Ha még sok esztendő van hátra, ahhoz képest térítse meg neki a váltságdíjat a vételárból.


verse #52

Ha pedig kevés esztendő van hátra a jubileum évéig, akkor is számoljon el vele, és az évek számának megfelelően fizesse vissza a váltságdíját.


verse #53

Mint esztendőről esztendőre fogadott béres legyen nála. Ne uralkodjék kegyetlenül rajta szemed láttára.


verse #54

Ha pedig ilyen módon nem lett megváltva, a jubileum évében szabaduljon föl gyermekeivel együtt.


verse #55

Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

Chapters:


Books