Péter második levele

chapter 2


Chapters:

1 2 3


Óvakodjatok a tévtanítóktól


verse #1

De voltak hamis próféták is a nép között, ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és megtagadva az Urat, aki megváltotta őket, magukra gyors pusztulást hoznak.


verse #2

Sokan követik őket kicsapongásaikban, akik miatt káromolni fogják az igazság útját,


verse #3

titeket pedig kapzsiságukban kitalált beszédekkel becsapnak majd, de már régóta készen várja őket az ítélet, és kárhozatuk nem késik.


verse #4

Mert nem kímélte Isten a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe vetette őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;


verse #5

és a régi világot sem kímélte, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét, akit nyolcadmagával megőrzött, amikor özönvizet bocsátott az istentelenek világára.


verse #6

Sodoma és Gomora városait elhamvasztva pusztulásra ítélte, hogy példát állítson azoknak, akik majd istentelenkedni fognak.


verse #7

Megszabadította az igaz Lótot, aki szenvedett az istentelenek gyalázatos viselkedése miatt,


verse #8

mert ő, az igaz, közöttük lakott, s a gonosz cselekedeteket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét.


verse #9

Az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig megtartja az ítélet napjára, hogy bűnhődjenek.


verse #10

Különösen azokat, akik a testet követve tisztátalan vágyaikban járnak, és az Úr hatalmát megvetik. Vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak,


verse #11

holott még az angyalok sem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet, pedig azok erőre és hatalomra nézve nagyobbak.


verse #12

De ezek – mint oktalan állatok, amelyek természetük szerint elejtésre és elpusztításra valók – azokat káromolják, amiket nem ismernek, és azoknak pusztulásával fognak elpusztulni,


verse #13

megkapva gonoszságuk bérét. Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti tobzódást; szennyfoltok és szégyenfoltok, akik kéjelegnek csalárdságukban, amikor együtt lakmároznak veletek.


verse #14

Szemük parázna vággyal van tele, nem szűnnek meg vétkezni, elcsábítják az ingatag lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei.


verse #15

Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának az útját, aki a gonoszság bérét kedvelte,


verse #16

de aki vétkéért feddést kapott: egy igavonó néma állat emberi szóval szólva megakadályozta a próféta esztelenségét.


verse #17

Ezek víztelen források, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.


verse #18

Fellengzős, üres szólamokat hangoztatva kicsapongásaikkal testi kívánságaik kielégítésére csábítják azokat, akik még alig szakadtak el a tévelygésben élőktől,


verse #19

szabadságot ígérnek nekik, hol­ott ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.


verse #20

Mert ha az Úrnak és az üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeitől egyszer már megszabadultak, de ezekbe ismét belekeveredve vereséget szenvednek, utolsó állapotuk rosszabb lesz az elsőnél.


verse #21

Mert jobb volna nekik, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.


verse #22

De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: Az eb visszatért a saját okádására, és a megfürdött disznó a sárban hempereg.

Chapters:


Books