Péter második levele
2. fejezet
Óvakodjatok a tévtanítóktól
1. vers
De voltak hamis próféták is a nép között, ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és megtagadva az Urat, aki megváltotta őket, magukra gyors pusztulást hoznak.
2. vers
Sokan követik őket kicsapongásaikban, akik miatt káromolni fogják az igazság útját,
3. vers
titeket pedig kapzsiságukban kitalált beszédekkel becsapnak majd, de már régóta készen várja őket az ítélet, és kárhozatuk nem késik.
4. vers
Mert nem kímélte Isten a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe vetette őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5. vers
és a régi világot sem kímélte, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét, akit nyolcadmagával megőrzött, amikor özönvizet bocsátott az istentelenek világára.
6. vers
Sodoma és Gomora városait elhamvasztva pusztulásra ítélte, hogy példát állítson azoknak, akik majd istentelenkedni fognak.
7. vers
Megszabadította az igaz Lótot, aki szenvedett az istentelenek gyalázatos viselkedése miatt,
8. vers
mert ő, az igaz, közöttük lakott, s a gonosz cselekedeteket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét.
9. vers
Az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig megtartja az ítélet napjára, hogy bűnhődjenek.
10. vers
Különösen azokat, akik a testet követve tisztátalan vágyaikban járnak, és az Úr hatalmát megvetik. Vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak,
11. vers
holott még az angyalok sem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet, pedig azok erőre és hatalomra nézve nagyobbak.
12. vers
De ezek – mint oktalan állatok, amelyek természetük szerint elejtésre és elpusztításra valók – azokat káromolják, amiket nem ismernek, és azoknak pusztulásával fognak elpusztulni,
13. vers
megkapva gonoszságuk bérét. Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti tobzódást; szennyfoltok és szégyenfoltok, akik kéjelegnek csalárdságukban, amikor együtt lakmároznak veletek.
14. vers
Szemük parázna vággyal van tele, nem szűnnek meg vétkezni, elcsábítják az ingatag lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei.
15. vers
Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának az útját, aki a gonoszság bérét kedvelte,
16. vers
de aki vétkéért feddést kapott: egy igavonó néma állat emberi szóval szólva megakadályozta a próféta esztelenségét.
17. vers
Ezek víztelen források, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.
18. vers
Fellengzős, üres szólamokat hangoztatva kicsapongásaikkal testi kívánságaik kielégítésére csábítják azokat, akik még alig szakadtak el a tévelygésben élőktől,
19. vers
szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.
20. vers
Mert ha az Úrnak és az üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeitől egyszer már megszabadultak, de ezekbe ismét belekeveredve vereséget szenvednek, utolsó állapotuk rosszabb lesz az elsőnél.
21. vers
Mert jobb volna nekik, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22. vers
De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: Az eb visszatért a saját okádására, és a megfürdött disznó a sárban hempereg.
Könyvek
