chapter 15
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!
Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42