Jakab apostolnak közönséges levele

chapter 1


Chapters:

1 2 3 4 5


verse #1

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.


verse #2

Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,


verse #3

Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.


verse #4

A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.


verse #5

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.


verse #6

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.


verse #7

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;


verse #8

A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.


verse #9

Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;


verse #10

A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.


verse #11

Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.


verse #12

Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.


verse #13

Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.


verse #14

Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.


verse #15

Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.


verse #16

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!


verse #17

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.


verse #18

Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.


verse #19

Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.


verse #20

Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.


verse #21

Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.


verse #22

Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.


verse #23

Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:


verse #24

Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.


verse #25

De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.


verse #26

Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.


verse #27

Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Chapters:


Books