Jakab apostolnak közönséges levele
1. fejezet
1. vers
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2. vers
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3. vers
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4. vers
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
5. vers
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6. vers
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7. vers
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8. vers
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
9. vers
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
10. vers
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11. vers
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
12. vers
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
13. vers
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
14. vers
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15. vers
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
16. vers
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17. vers
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18. vers
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
19. vers
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20. vers
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21. vers
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
22. vers
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23. vers
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
24. vers
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25. vers
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
26. vers
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27. vers
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Könyvek
