Náhum próféta könyve
1. fejezet
1. vers
Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.
2. vers
Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.
3. vers
Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő.
4. vers
Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és Libánon virága elfonnyad.
5. vers
A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, és a világ, és minden, a mi rajta él.
6. vers
Ki állhatna meg haragja előtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kőszálak is szétporlanak tőle.
7. vers
Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.
8. vers
De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, és gyűlölőit setétség üldözi.
9. vers
Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem.
10. vers
Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.
11. vers
Belőled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.
12. vers
Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.
13. vers
Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.
14. vers
Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.
15. vers
Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott.
Könyvek
