Bölcs Salamonnak példabeszédei
1. fejezet
1. vers
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2. vers
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3. vers
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4. vers
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5. vers
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6. vers
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7. vers
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8. vers
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9. vers
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10. vers
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11. vers
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12. vers
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13. vers
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal:
14. vers
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15. vers
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16. vers
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17. vers
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18. vers
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19. vers
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20. vers
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21. vers
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22. vers
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23. vers
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24. vers
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25. vers
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26. vers
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27. vers
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28. vers
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29. vers
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30. vers
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31. vers
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32. vers
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33. vers
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Könyvek
