Bölcs Salamonnak példabeszédei
17. fejezet
1. vers
Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2. vers
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3. vers
Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4. vers
A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5. vers
A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6. vers
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7. vers
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd, még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8. vers
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9. vers
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10. vers
Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11. vers
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12. vers
Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
13. vers
A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14. vers
Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
15. vers
A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
16. vers
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17. vers
Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18. vers
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
19. vers
Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20. vers
Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21. vers
A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22. vers
A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23. vers
A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24. vers
Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25. vers
Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
26. vers
Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27. vers
A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
28. vers
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
Könyvek
