Bölcs Salamonnak példabeszédei

26. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.


2. vers

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.


3. vers

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.


4. vers

Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;


5. vers

Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.


6. vers

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.


7. vers

Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.


8. vers

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.


9. vers

Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.


10. vers

Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.


11. vers

Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.


12. vers

Láttál-é oly embert, aki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!


13. vers

Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!


14. vers

Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.


15. vers

Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.


16. vers

Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.


17. vers

Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.


18. vers

Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,


19. vers

Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!


20. vers

Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.


21. vers

Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.


22. vers

A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.


23. vers

Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.


24. vers

Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.


25. vers

Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.


26. vers

Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.


27. vers

A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.


28. vers

A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.

Fejezetek:


Könyvek