Bölcs Salamonnak példabeszédei
21. fejezet
1. vers
Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2. vers
Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3. vers
Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4. vers
A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
5. vers
A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
6. vers
A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7. vers
Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8. vers
Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9. vers
Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10. vers
Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
11. vers
Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.
12. vers
Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13. vers
A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
14. vers
A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15. vers
Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.
16. vers
Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17. vers
Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18. vers
Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
19. vers
Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.
20. vers
Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21. vers
A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22. vers
A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.
23. vers
A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24. vers
A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25. vers
A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.
26. vers
Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
27. vers
Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28. vers
A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
29. vers
Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.
30. vers
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31. vers
Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
Könyvek
