Pál apostolnak Filemonhoz írt levele

1. vers

Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,

2. vers

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:

3. vers

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

4. vers

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban.

5. vers

Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,

6. vers

Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

7. vers

Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.

8. vers

Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő,

9. vers

A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;

10. vers

Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért,

11. vers

A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

12. vers

Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!

13. vers

Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban;

14. vers

De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.

15. vers

Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza;

16. vers

Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.

17. vers

Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.

18. vers

Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.

19. vers

Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.

20. vers

Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!

21. vers

Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.

22. vers

Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.

23. vers

Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,

24. vers

Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim.

25. vers

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!

Fejezetek:

1