Pál apostolnak Filemonhoz írt levele

verso 1

Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,

verso 2

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:

verso 3

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

verso 4

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban.

verso 5

Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,

verso 6

Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

verso 7

Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.

verso 8

Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő,

verso 9

A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;

verso 10

Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért,

verso 11

A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

verso 12

Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!

verso 13

Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban;

verso 14

De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.

verso 15

Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza;

verso 16

Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.

verso 17

Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.

verso 18

Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.

verso 19

Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.

verso 20

Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!

verso 21

Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.

verso 22

Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.

verso 23

Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,

verso 24

Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim.

verso 25

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!

Capítulos:

1