Bölcs Salamonnak példabeszédei
capítulo 1
verso 1
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
verso 2
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
verso 3
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
verso 4
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
verso 5
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
verso 6
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
verso 7
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
verso 8
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
verso 9
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
verso 10
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
verso 11
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
verso 12
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
verso 13
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal:
verso 14
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
verso 15
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
verso 16
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
verso 17
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
verso 18
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
verso 19
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
verso 20
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
verso 21
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
verso 22
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
verso 23
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
verso 24
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
verso 25
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
verso 26
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
verso 27
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
verso 28
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
verso 29
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
verso 30
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
verso 31
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
verso 32
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
verso 33
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Libros
