Bölcs Salamonnak példabeszédei
capítulo 27
verso 1
Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
verso 2
Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
verso 3
Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
verso 4
A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
verso 5
Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
verso 6
Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
verso 7
A jóllakott ember még a lépesmézet is magtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
verso 8
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
verso 9
Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
verso 10
A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
verso 11
Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
verso 12
Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
verso 13
Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
verso 14
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
verso 15
A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
verso 16
Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
verso 17
Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
verso 18
Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
verso 19
Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
verso 20
Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.
verso 21
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
verso 22
Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
verso 23
Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
verso 24
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
verso 25
Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
verso 26
Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
verso 27
És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
Libros
