Bölcs Salamonnak példabeszédei

chapter 27


Chapters:


verse #1

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.


verse #2

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.


verse #3

Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.


verse #4

A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?


verse #5

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.


verse #6

Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.


verse #7

A jóllakott ember még a lépesmézet is magtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.


verse #8

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.


verse #9

Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.


verse #10

A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.


verse #11

Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.


verse #12

Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.


verse #13

Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.


verse #14

A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.


verse #15

A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.


verse #16

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.


verse #17

Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.


verse #18

Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.


verse #19

Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.


verse #20

Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.


verse #21

Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.


verse #22

Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.


verse #23

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.


verse #24

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?


verse #25

Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:


verse #26

Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,


verse #27

És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

Chapters:


Books