Bölcs Salamonnak példabeszédei

chapter 7


Chapters:


verse #1

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.


verse #2

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.


verse #3

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.


verse #4

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,


verse #5

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.


verse #6

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,


verse #7

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,


verse #8

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,


verse #9

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.


verse #10

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.


verse #11

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.


verse #12

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.


verse #13

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:


verse #14

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.


verse #15

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!


verse #16

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.


verse #17

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.


verse #18

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.


verse #19

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.


verse #20

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.


verse #21

És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.


verse #22

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;


verse #23

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.


verse #24

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.


verse #25

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.


verse #26

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.


verse #27

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Chapters:


Books