Bölcs Salamonnak példabeszédei

chapter 29


Chapters:


verse #1

A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.


verse #2

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.


verse #3

A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.


verse #4

A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.


verse #5

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.


verse #6

A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.


verse #7

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.


verse #8

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.


verse #9

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.


verse #10

A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.


verse #11

Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.


verse #12

A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.


verse #13

A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.


verse #14

A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.


verse #15

A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.


verse #16

Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.


verse #17

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.


verse #18

Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!


verse #19

Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.


verse #20

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!


verse #21

A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.


verse #22

A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.


verse #23

Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.


verse #24

A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.


verse #25

Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.


verse #26

Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.


verse #27

Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Chapters:


Books