Bölcs Salamonnak példabeszédei
capítulo 29
verso 1
A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
verso 2
Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
verso 3
A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
verso 4
A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
verso 5
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
verso 6
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
verso 7
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
verso 8
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
verso 9
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
verso 10
A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
verso 11
Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
verso 12
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
verso 13
A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
verso 14
A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
verso 15
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
verso 16
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
verso 17
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
verso 18
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
verso 19
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
verso 20
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
verso 21
A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
verso 22
A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
verso 23
Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
verso 24
A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
verso 25
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
verso 26
Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
verso 27
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Libros
