Bölcs Salamonnak példabeszédei
capítulo 30
verso 1
Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
verso 2
Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
verso 3
És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
verso 4
Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
verso 5
Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
verso 6
Ne tégy az ő beszédéhez, hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
verso 7
Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
verso 8
A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
verso 9
Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
verso 10
Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
verso 11
Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
verso 12
Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
verso 13
Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
verso 14
Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
verso 15
A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
verso 16
A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!
verso 17
A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
verso 18
E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
verso 19
A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
verso 20
Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
verso 21
Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
verso 22
A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
verso 23
A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
verso 24
E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
verso 25
A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
verso 26
A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
verso 27
Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
verso 28
A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
verso 29
Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.
verso 30
Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
verso 31
A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
verso 32
Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
verso 33
Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.
Libros
