A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 1
verso 1
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
verso 2
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
verso 3
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked. jó Theofilus,
verso 4
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
verso 5
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
verso 6
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
verso 7
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
verso 8
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
verso 9
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
verso 10
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
verso 11
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
verso 12
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
verso 13
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
verso 14
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
verso 15
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
verso 16
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
verso 17
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
verso 18
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
verso 19
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
verso 20
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
verso 21
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
verso 22
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
verso 23
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
verso 24
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
verso 25
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
verso 26
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
verso 27
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
verso 28
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
verso 29
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
verso 30
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
verso 31
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
verso 32
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
verso 33
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
verso 34
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
verso 35
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
verso 36
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
verso 37
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
verso 38
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
verso 39
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
verso 40
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
verso 41
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
verso 42
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
verso 43
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
verso 44
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
verso 45
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
verso 46
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
verso 47
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
verso 48
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
verso 49
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
verso 50
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
verso 51
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által,elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
verso 52
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
verso 53
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
verso 54
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
verso 55
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
verso 56
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
verso 57
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
verso 58
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
verso 59
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
verso 60
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
verso 61
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
verso 62
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
verso 63
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
verso 64
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
verso 65
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
verso 66
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
verso 67
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
verso 68
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
verso 69
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
verso 70
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
verso 71
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
verso 72
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
verso 73
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
verso 74
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
verso 75
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
verso 76
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
verso 77
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
verso 78
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
verso 79
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
verso 80
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
Libros
