A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 24
verso 1
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
verso 2
És a követ a sírról elhengerítve találák.
verso 3
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
verso 4
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
verso 5
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
verso 6
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
verso 7
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
verso 8
Megemlékezének azért az ő szavairól.
verso 9
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
verso 10
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
verso 11
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
verso 12
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
verso 13
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
verso 14
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
verso 15
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
verso 16
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
verso 17
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
verso 18
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
verso 19
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
verso 20
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
verso 21
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
verso 22
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
verso 23
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
verso 24
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
verso 25
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
verso 26
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
verso 27
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
verso 28
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
verso 29
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
verso 30
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
verso 31
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
verso 32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
verso 33
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
verso 34
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
verso 35
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, mi képen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
verso 36
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
verso 37
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
verso 38
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
verso 39
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
verso 40
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
verso 41
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
verso 42
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
verso 43
Melyeket elvőn, és előttök evék.
verso 44
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
verso 45
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
verso 46
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
verso 47
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
verso 48
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
verso 49
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
verso 50
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
verso 51
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
verso 52
Ők pedig imádván őt, visszatérnek nagy örömmel Jeruzsálembe;
verso 53
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Libros
