A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 2
verso 1
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
verso 2
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
verso 3
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
verso 4
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
verso 5
Hogy beirattassék Máriával, a ki nékijegyeztetett feleségül és várandós vala.
verso 6
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
verso 7
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
verso 8
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
verso 9
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
verso 10
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
verso 11
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
verso 12
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
verso 13
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
verso 14
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
verso 15
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
verso 16
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
verso 17
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
verso 18
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
verso 19
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
verso 20
A pásztorok pedig visszatérének dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak,a mint nékik megmondatott.
verso 21
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
verso 22
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
verso 23
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
verso 24
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
verso 25
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
verso 26
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
verso 27
És ő a Lélek indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
verso 28
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
verso 29
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
verso 30
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
verso 31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
verso 32
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
verso 33
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
verso 34
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül,a kinek sokan ellene mondanak;
verso 35
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
verso 36
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
verso 37
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
verso 38
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
verso 39
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
verso 40
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
verso 41
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
verso 42
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
verso 43
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
verso 44
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
verso 45
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
verso 46
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
verso 47
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
verso 48
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
verso 49
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?
verso 50
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
verso 51
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
verso 52
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Libros
