A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 20
verso 1
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a fôpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
verso 2
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
verso 3
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
verso 4
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
verso 5
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
verso 6
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
verso 7
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
verso 8
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
verso 9
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
verso 10
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
verso 11
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
verso 12
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
verso 13
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
verso 14
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
verso 15
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
verso 16
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
verso 17
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
verso 18
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
verso 19
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ô ellenök mondta e példázatot.
verso 20
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
verso 21
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
verso 22
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
verso 23
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
verso 24
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
verso 25
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
verso 26
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
verso 27
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
verso 28
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
verso 29
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vevén, meghalt magzatok nélkül;
verso 30
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
verso 31
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
verso 32
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
verso 33
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
verso 34
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
verso 35
De a kik méltókké tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
verso 36
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz: és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
verso 37
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
verso 38
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
verso 39
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
verso 40
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
verso 41
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
verso 42
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
verso 43
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
verso 44
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
verso 45
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
verso 46
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
verso 47
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Libros
