A Lukács írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 18
verso 1
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
verso 2
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
verso 3
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
verso 4
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
verso 5
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
verso 6
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
verso 7
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
verso 8
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
verso 9
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
verso 10
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
verso 11
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
verso 12
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
verso 13
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
verso 14
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
verso 15
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
verso 16
De Jézus mágához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert iyeneké az Istennek országa.
verso 17
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semiképen nem megy be abba.
verso 18
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
verso 19
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
verso 20
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
verso 21
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
verso 22
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
verso 23
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
verso 24
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
verso 25
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
verso 26
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
verso 27
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
verso 28
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
verso 29
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
verso 30
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
verso 31
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
verso 32
Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
verso 33
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
verso 34
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
verso 35
Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
verso 36
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
verso 37
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
verso 38
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
verso 39
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
verso 40
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
verso 41
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
verso 42
És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
verso 43
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
Libros
