A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,


2. vers

A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:


3. vers

Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked. jó Theofilus,


4. vers

Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.


5. vers

Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.


6. vers

És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.


7. vers

És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.


8. vers

Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,


9. vers

A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.


10. vers

És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;


11. vers

Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.


12. vers

És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.


13. vers

Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.


14. vers

És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;


15. vers

Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.


16. vers

És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.


17. vers

És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.


18. vers

És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.


19. vers

És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.


20. vers

És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.


21. vers

A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.


22. vers

És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.


23. vers

És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.


24. vers

E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:


25. vers

Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.


26. vers

A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,


27. vers

Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.


28. vers

És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.


29. vers

Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!


30. vers

És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.


31. vers

És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.


32. vers

Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;


33. vers

És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!


34. vers

Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?


35. vers

És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.


36. vers

És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:


37. vers

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.


38. vers

Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.


39. vers

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;


40. vers

És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.


41. vers

És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;


42. vers

És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.


43. vers

És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?


44. vers

Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.


45. vers

És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.


46. vers

Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,


47. vers

És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.


48. vers

Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.


49. vers

Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!


50. vers

És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.


51. vers

Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által,elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.


52. vers

Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.


53. vers

Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.


54. vers

Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.


55. vers

(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!


56. vers

Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.


57. vers

Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.


58. vers

És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.


59. vers

És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.


60. vers

És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.


61. vers

És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.


62. vers

És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?


63. vers

Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.


64. vers

És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.


65. vers

És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.


66. vers

És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.


67. vers

És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:


68. vers

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,


69. vers

És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,


70. vers

A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,


71. vers

Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;


72. vers

Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,


73. vers

Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,


74. vers

Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.


75. vers

Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.


76. vers

Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;


77. vers

És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.


78. vers

A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,


79. vers

Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!


80. vers

A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

Fejezetek:


Könyvek