Jób könyve

chapter 4


Chapters:


verse #1

És felele a témáni Elifáz, és monda:


verse #2

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?


verse #3

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;


verse #4

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;


verse #5

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!


verse #6

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?


verse #7

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?


verse #8

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.


verse #9

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.


verse #10

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.


verse #11

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.


verse #12

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.


verse #13

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.


verse #14

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.


verse #15

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.


verse #16

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:


verse #17

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?


verse #18

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:


verse #19

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!


verse #20

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.


verse #21

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

Chapters:


Books