Jób könyve

Chapters:

… 25 26 27 28 29 …   ⇤ ← 27 → ⇥

verse #1

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

verse #2

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

verse #3

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

verse #4

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

verse #5

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

verse #6

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

verse #7

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

verse #8

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis mégis elragadja az ő lelkét?

verse #9

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

verse #10

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

verse #11

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

verse #12

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

verse #13

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

verse #14

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

verse #15

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

verse #16

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

verse #17

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

verse #18

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

verse #19

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

verse #20

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

verse #21

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

verse #22

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

verse #23

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42