Jób könyve

chapter 33


Chapters:


verse #1

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!


verse #2

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.


verse #3

Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.


verse #4

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.


verse #5

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!


verse #6

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.


verse #7

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.


verse #8

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:


verse #9

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.


verse #10

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!


verse #11

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.


verse #12

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!


verse #13

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?


verse #14

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!


verse #15

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;


verse #16

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.


verse #17

Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.


verse #18

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.


verse #19

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.


verse #20

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.


verse #21

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.


verse #22

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.


verse #23

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;


verse #24

És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!


verse #25

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.


verse #26

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.


verse #27

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;


verse #28

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.


verse #29

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,


verse #30

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.


verse #31

Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!


verse #32

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.


verse #33

Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Chapters:


Books