Jób könyve

chapter 36


Chapters:


verse #1

És folytatá Elihu, és monda:


verse #2

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.


verse #3

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.


verse #4

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.


verse #5

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.


verse #6

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.


verse #7

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.


verse #8

És ha békóba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:


verse #9

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.


verse #10

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:


verse #11

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.


verse #12

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.


verse #13

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.


verse #14

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.


verse #15

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.


verse #16

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva.


verse #17

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.


verse #18

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.


verse #19

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!


verse #20

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.


verse #21

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.


verse #22

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?


verse #23

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?


verse #24

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!


verse #25

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.


verse #26

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.


verse #27

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,


verse #28

A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.


verse #29

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?


verse #30

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.


verse #31

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.


verse #32

Kezeit elborítja a villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.


verse #33

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.


verse #34

Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

Chapters:


Books