Jób könyve

chapter 9


Chapters:


verse #1

Felele pedig Jób, és monda:


verse #2

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?


verse #3

Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.


verse #4

Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?


verse #5

A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.


verse #6

A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.


verse #7

A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.


verse #8

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.


verse #9

A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.


verse #10

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.


verse #11

Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.


verse #12

Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?


verse #13

Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.


verse #14

Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?


verse #15

A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.


verse #16

Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;


verse #17

A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.


verse #18

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.


verse #19

Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?


verse #20

Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.


verse #21

Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.


verse #22

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!


verse #23

Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.


verse #24

A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?


verse #25

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.


verse #26

Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.


verse #27

Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:


verse #28

Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.


verse #29

Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?


verse #30

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:


verse #31

Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.


verse #32

Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.


verse #33

Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!


verse #34

Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:


verse #35

Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Chapters:


Books