Jób könyve

chapter 13


Chapters:


verse #1

Ímé, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.


verse #2

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.


verse #3

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.


verse #4

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.


verse #5

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.


verse #6

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.


verse #7

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?


verse #8

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?


verse #9

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?


verse #10

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.


verse #11

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?


verse #12

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.


verse #13

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.


verse #14

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?


verse #15

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!


verse #16

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.


verse #17

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.


verse #18

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.


verse #19

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.


verse #20

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.


verse #21

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.


verse #22

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.


verse #23

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!


verse #24

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?


verse #25

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?


verse #26

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!


verse #27

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?


verse #28

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Chapters:


Books