Jób könyve

capitolul 13


Capitole:


versetul 1

Ímé, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.


versetul 2

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.


versetul 3

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.


versetul 4

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.


versetul 5

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.


versetul 6

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.


versetul 7

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?


versetul 8

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?


versetul 9

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?


versetul 10

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.


versetul 11

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?


versetul 12

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.


versetul 13

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.


versetul 14

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?


versetul 15

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!


versetul 16

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.


versetul 17

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.


versetul 18

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.


versetul 19

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.


versetul 20

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.


versetul 21

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.


versetul 22

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.


versetul 23

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!


versetul 24

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?


versetul 25

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?


versetul 26

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!


versetul 27

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?


versetul 28

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

Capitole:


Cărți