Jób könyve

capitolul 15


Capitole:


versetul 1

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:


versetul 2

Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?


versetul 3

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.


versetul 4

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!


versetul 5

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.


versetul 6

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.


versetul 7

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?


versetul 8

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?


versetul 9

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?


versetul 10

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.


versetul 11

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?


versetul 12

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?


versetul 13

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?


versetul 14

Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?


versetul 15

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:


versetul 16

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!


versetul 17

Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;


versetul 18

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;


versetul 19

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.


versetul 20

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.


versetul 21

A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!


versetul 22

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.


versetul 23

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.


versetul 24

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.


versetul 25

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;


versetul 26

Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.


versetul 27

Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;


versetul 28

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:


versetul 29

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.


versetul 30

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.


versetul 31

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.


versetul 32

Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.


versetul 33

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.


versetul 34

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.


versetul 35

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Capitole:


Cărți