Jób könyve
15. fejezet
1. vers
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2. vers
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3. vers
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4. vers
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5. vers
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6. vers
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
7. vers
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8. vers
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9. vers
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10. vers
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11. vers
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12. vers
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13. vers
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14. vers
Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15. vers
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16. vers
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!
17. vers
Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;
18. vers
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19. vers
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20. vers
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21. vers
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22. vers
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23. vers
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24. vers
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25. vers
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26. vers
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27. vers
Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;
28. vers
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29. vers
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30. vers
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31. vers
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32. vers
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33. vers
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34. vers
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35. vers
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Könyvek
