Jób könyve
8. fejezet
1. vers
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2. vers
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3. vers
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4. vers
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
5. vers
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
6. vers
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7. vers
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8. vers
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
9. vers
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10. vers
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11. vers
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12. vers
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
13. vers
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
14. vers
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15. vers
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16. vers
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
17. vers
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18. vers
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
19. vers
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20. vers
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
21. vers
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22. vers
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Könyvek
