Jób könyve
31. fejezet
1. vers
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2. vers
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3. vers
A vagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4. vers
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5. vers
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6. vers
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7. vers
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8. vers
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9. vers
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10. vers
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11. vers
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12. vers
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
13. vers
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14. vers
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15. vers
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16. vers
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17. vers
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18. vers
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19. vers
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20. vers
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21. vers
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22. vers
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23. vers
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24. vers
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25. vers
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26. vers
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27. vers
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28. vers
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29. vers
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30. vers
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31. vers
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32. vers
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33. vers
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34. vers
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35. vers
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36. vers
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37. vers
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38. vers
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39. vers
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40. vers
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Könyvek
