Jób könyve
32. fejezet
1. vers
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2. vers
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3. vers
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4. vers
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5. vers
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6. vers
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7. vers
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8. vers
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9. vers
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10. vers
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11. vers
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12. vers
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13. vers
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14. vers
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15. vers
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16. vers
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17. vers
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18. vers
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19. vers
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20. vers
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21. vers
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22. vers
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
Könyvek
