Jób könyve

12. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Felele erre Jób, és monda:


2. vers

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!


3. vers

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?


4. vers

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!


5. vers

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.


6. vers

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.


7. vers

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.


8. vers

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.


9. vers

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?


10. vers

A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.


11. vers

Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?


12. vers

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?


13. vers

Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.


14. vers

Ímé, a mit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.


15. vers

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.


16. vers

Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.


17. vers

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.


18. vers

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.


19. vers

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.


20. vers

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.


21. vers

Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.


22. vers

Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.


23. vers

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.


24. vers

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.


25. vers

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

Fejezetek:


Könyvek