Jób könyve
4. fejezet
1. vers
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2. vers
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3. vers
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4. vers
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5. vers
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6. vers
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7. vers
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8. vers
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9. vers
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10. vers
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11. vers
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12. vers
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13. vers
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14. vers
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15. vers
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16. vers
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17. vers
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18. vers
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19. vers
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20. vers
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21. vers
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Könyvek
