Jób könyve

37. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!


2. vers

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.


3. vers

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.


4. vers

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.


5. vers

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.


6. vers

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.


7. vers

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.


8. vers

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.


9. vers

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.


10. vers

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.


11. vers

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.


12. vers

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.


13. vers

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.


14. vers

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?


15. vers

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?


16. vers

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?


17. vers

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?


18. vers

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.


19. vers

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!


20. vers

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.


21. vers

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.


22. vers

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.


23. vers

Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Fejezetek:


Könyvek