Jób könyve

capítulo 37


Capítulos:


verso 1

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!


verso 2

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.


verso 3

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.


verso 4

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.


verso 5

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.


verso 6

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.


verso 7

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.


verso 8

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.


verso 9

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.


verso 10

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.


verso 11

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.


verso 12

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.


verso 13

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.


verso 14

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?


verso 15

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?


verso 16

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?


verso 17

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?


verso 18

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.


verso 19

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!


verso 20

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.


verso 21

Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.


verso 22

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.


verso 23

Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Capítulos:


Libros