Jób könyve
capítulo 15
verso 1
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
verso 2
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
verso 3
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
verso 4
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
verso 5
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
verso 6
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
verso 7
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
verso 8
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
verso 9
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
verso 10
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
verso 11
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
verso 12
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
verso 13
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
verso 14
Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
verso 15
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
verso 16
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!
verso 17
Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;
verso 18
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
verso 19
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
verso 20
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
verso 21
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
verso 22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
verso 23
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
verso 24
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
verso 25
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
verso 26
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
verso 27
Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;
verso 28
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
verso 29
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
verso 30
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
verso 31
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
verso 32
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
verso 33
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
verso 34
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
verso 35
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
Libros
