Jób könyve
capítulo 30
verso 1
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
verso 2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
verso 3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
verso 4
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
verso 5
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
verso 6
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
verso 7
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
verso 8
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
verso 9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
verso 10
Útálnak engem, messze távoznak tőlem és nem átalanak pökdösni előttem.
verso 11
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és zabolát előttem kivetik.
verso 12
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
verso 13
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
verso 14
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
verso 15
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
verso 16
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
verso 17
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
verso 18
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
verso 19
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
verso 20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
verso 21
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
verso 22
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
verso 23
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
verso 24
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
verso 25
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
verso 26
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
verso 27
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
verso 28
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
verso 29
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
verso 30
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
verso 31
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Libros
